Salgó Vára, Boszorkány-kő

Salgótarján közelében a Medves-fennsík egy magas, kiemelkedő sziklaszirtjét koronázza a büszke Salgó vára.

A messziről látszó meredek vulkáni kúpra épült vár romjait könnyű kirándulással látogathatjuk meg. A 625 méter magasságú csúcson elképesztő körpanoráma tárul elénk a környékbeli hegyekre, a Karancsra, a Cseres-hegységre, de látszanak a Mátra, a Bükk, a Börzsöny, a Cserhát hegyei is. A várlátogatást érdemes összekötni a nem messze lévő Kis-Salgó tetejét uraló érdekes vulkáni képződmény, a kilátóhelyként sem utolsó Boszorkány-kő megtekintésével.

Autóval Somoskőújfalunál jobbra kanyarodunk Salgóbánya és Somoskő irányába, majd a somoskői leágazás után Eresztvénynél ismét jobbra a Hotel Salgó felé, a szállót balról megkerülve az aszfaltút a volt Dornay fogadó romos épülete előtt ér véget egy nagy parkolóban. Autóbusszal a 11B jelű helyi járattal a salgótarjáni autóbusz állomásról mehetünk, Eresztvénynél kell leszállni, onnan az aszfaltúton vagy a piros és a zöld jelzésű turistaúton 20 perc alatt érjük el a parkolót.

A romos, jobb sorsra érdemes fogadó (470 m) jobb oldalánál indul a piros várrom jelzésű turistaút a sárga és a piros kereszt jelzéssel egyetemben. Utunk az Eresztvényi tanösvény egy részén vezet, szépen felújított jelzőtáblákat, érdekes információs táblákat találunk lépten-nyomon. A tájékoztató szövegek szokatlanul olvasmányosak és izgalmasak.

A hangulatos erdőben egy nagy jobb kanyar után hamarosan egy pihenővel megtámogatott elágazáshoz érünk a mesebeli, ligetes bükkerdőben. Jelzésünk a piros várrom, jobbra hegynek fel vezet a Salgó csúcsa felé. Megkezdjük kapaszkodásunkat a hatalmas, fenséges bükkfák között a néhol kibukkanó Salgó várához. Több mint száz éves famatuzsálemek közt kanyargunk egyre feljebb, érdekes megfigyelni a fák kérgébe karcolt feliratokat, némelyik 50-60 évvel ezelőtti szerelemről tanúskodik.

A következő elágazásnál jobbra kanyarodunk a piros háromszög jelzésre, és rövid, sziklás emelkedő után a várhoz érünk.

Salgó vára

A várat a 13. században építtette – a tatárjárást követő időszakban – a környéket uraló Kacsics nemzetség Illés ágához tartozó Simon bán. Földesurai Csák Máté uralma előtt kénytelenek voltak fejet hajtani a 14. század elején. De halála után, 1320-ban csatlakoztak Károly Róbert király seregeihez, így váruradalmuk – melynek a környékbeli falvak szolgáltak – ismét hozzájuk került. A nemes család általában a völgybeli jobbágyfalvaikban emelt kúriákban élt, csak háborús veszély esetén keresett menedéket a magasan büszkélkedő várban. 1411-ben a Szécsényiek kezére jutott, majd 1450-ben cseh husziták szállták meg Salgót, tíz év elteltével Hunyadi Mátyás seregei verték ki őket.

A 16. századra megérkező török áradat a környéket is fenyegette, a Derencsényi Farkas nemes úr tulajdonában lévő várat igyekeztek megerősíteni. Mindez hiába volt, hiszen a Zagyva Ferenc kapitány által vezetett védők egy szóra megadták magukat. Ide kapcsolódik egy legenda, mely szerint 1554 őszén érkezett a törökök követe, hírül adva, hogy a szécsényi bég, Kara Hamza óriási ágyújával szétrombolná a várat, hacsak fel nem adják magukat, mert ez esetben szabadul elvonulhatnak. A védők ezt az ajánlatot azon nyomban elfogadták, mert a szemben lévő hegycsúcson álló kerekekre fektetett hatalmas fatörzset a ködös időben nagy erejű ostromágyúnak nézték.

Így került csellel a vár pogány kézre, amit majd negyven év múlva a királyi sereg egy komoly ostrom árán, de visszaszerzett. A bevonuló katonaság megsemmisítette a maradék védőműveket, így az idő múlását még jobban megsínylette.

Petőfi Sándor 1845 nyarán látogatta meg a várromot, az itt szerzett lenyűgöző élmény hatására született meg Salgó című költeménye. A költő látogatásának emlékét emléktáblával örökítették meg. Ráadásul egy helyi monda is őrzi Petőfi itt jártának emlékét, miszerint a költő lóháton érkezett, és felugratott a várkapu melletti kis sziklára. A patkó nyoma a mai napig látható.

A várat végül 1938-ban turisztikai célból kilátószerűen felújították, majd komolyabban az 1980-as években kezdték meg feltárni és helyreállítani, ezzel megmentve azt a pusztulástól. A fennmaradt maradványokból arra lehet következtetni, hogy a vár eredetileg három részre oszlott. A felső vár a szikla tetején állt, melyet a középső vár körülvett. Az alsó vár nyomait az északnyugati oldalon megmaradt néhány rom őrzi.

A vár egész évben látogatható, belépődíj nélkül, egyetlen egy torony maradt viszonylag épségben, de a káprázatos kilátás megéri a látogatást.

Boszorkány-kő

A várból visszatérve a piros várrom jelzésen egyenesen menjünk tovább egy kereszteződésig, ahol a sárga kereszt jelzésű úttal találkozunk, innen tegyünk egy kis kitérőt tovább egyenesen a Boszorkány-kő bizarr sziklái felé. Egy rövid emelkedő után érjük el a Kis-Salgó (572 m) tetején lévő vulkáni képződményeket. A hegyet vastagon befedi a kihűlt láva, a néphiedelem szerint a lapos tetejű sziklán boszorkányok táncolnak, innen a neve.

A kilátás mindenesetre pazar, teljes körpanorámát élvezhetünk, és innen még a Salgó vára is tökéletesen látszik. Kitűnő információs táblák tájékoztatnak minket a hegy változatos vulkáni kőzeteiről, geológiai történetéről.

Térjünk vissza a Salgóvár felé a sárga kereszt jelzésű úthoz, melyen balra fordulva kényelmes, közepes lejtőn 10 perc alatt leérünk a piros jelzésű turistaútra egy fából készült nyuszi szobornál. Itt jobbra térünk a piros jelzésre, és ezen végig jobbra tartva, elhaladva a sípálya mellett hamarosan visszaérünk a romos fogadó előtti parkolóba.

Az eresztvényi elágazásnál egy szépen rendben tartott, nagy erdei játszóteret találunk. Nem messze tőle a szépen gondozott parkerdőben egy tavacska és egy 2013-ban átadott erdei tornapálya is várja a kirándulókat.